Itthon az ember azt hinné, hogy a sportújságírás hülye szóviccekből és közhelyek pufogtatásából áll. Aztán amikor véletlenül ráakad egy szép tiszta forrásra, elcsodálkozik Vad Dezsőn szocializálódott olvasói énje, hogy nahát, így is lehet? felnőttnek nézzük az olvasót, nem magyarázzuk meg, hogy Schumacher, a hétszeres világbajnok Formula-1 versenyző?
Pár szerző, akinek írásait érdemes követni. Mindjárt itt van például a Toronto Globe munkatársa, Eric Duhatschek. Volt az év hokiújságírója, legújabban pedig a Hall of Fame szavazó tagja. Minden munkanap kötelező olvasmány. Az ömlengősebb, szentimentálisabb írók egyik legjobbika Mitch Albom, a Detroit Free Presstől, akinek egyébként két kiváló, élet és halál tematikájú könyve is megjelent magyarul, minden major sportról ír, sajátos, azonnal beazonosítható stlusban. Hokiírók közül nagyon ajánlott John Buccigross, az ESPN üdvöskéje: azon kevesek egyike, aki saját, jól működő mikrovilágot tudott kialakítani rovatában. A szakma krémje még: Phil Coffey (nincs köze Paulhoz), Larry Wigge, a massachusettsi hokiszcéna kiválósága Kevin DuPont, a kaliforniai angyalka Helene Elliott, a THN-től Mike Brophy. Az amatőrök között rendkívül szórakoztató bloggerek vannak: a profik figyelmet felkeltő Paul Kukla, "Op Ed", vagy barátom, a grafomán George Malik.
A focival (további értesítésig foci ezen az oldalon = amerikai foci) foglalkozó sokezer szerző közül kiemelkedik Dr. Z és a valaha volt egyik legjobb elkapó, Cris Carter cikkeit is mindig megéri keresni.
Utolsó kommentek